A megelőzés aranyszabályai a hazai és a nemzetközi ajánlások alapján
A rendelői környezet az orvosi ellátásban és a védőnői szolgálatban is számtalan páciens-szakember találkozás helyszíne nap, mint nap. A rendelői környezet sajátossága az ellátórendszerben, hogy nem csak betegeket, hanem egészséges gyermekeket és felnőtteket is nagy számban fogad, ami infekciókontroll szempontjából is felállít bizonyos követelményeket. Jelen cikkben néhány kiemelt szempontot összegzünk a hazai és nemzetközi rendelői infekciókontroll ajánlások alapján.
Az egészségügyi ellátórendszeren belül a fertőző kórokozók előfordulási gyakorisága értelemszerűen magasabb, mint a hétköznapok egyéb helyszínein. Míg a klinikai-kórházi környezetben működnek külön részlegek az infekció- és antibiotikum kontroll fenntartása céljából, addig a szervezeti értelemben kisebb egészségügyi szolgáltatók esetében a biztonságos környezet kialakítása eltérő, egyszerűbb gyakorlattal valósul meg. Rendelői környezetben az infekciókontroll feladatok az ellátásban résztvevők közt oszlanak meg, ritkán adódik lehetőség egy-egy személynek vagy külön szervezeti egységnek dedikálni a feladatot.
Az infekciókontroll fő szabályai – a higiénés magatartási szabályok, a fertőző betegek elkülönítése, a veszélyes hulladékok biztonságos kezelése, illetve az eszközfertőtlenítés vagy a védőfelszerelés viselésének követelménye – általánosan ismert és betartandó szabályok. Ezek gyakorlati megvalósulása azonban már merőben eltérő képet festhet a különböző helyszíneken.
Egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések és a kézhigiéné kapcsolata
Számos klinikai és rendelői környezetben végzett tanulmány igazolja, hogy a megelőzés sarokköve a megfelelő kézhigiéné megtartása. A különböző felmérések és ellenőrzések viszont abba az irányba mutatnak, hogy az egyszerű higiénés és fertőtlenítési szabályok be nem tartása még mindig vezető probléma. Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések leggyakrabban a kézzel átvitt vagy eszközök közvetítésével terjedő kórokozók miatt alakulnak ki. Kórházi környezetben a bakteriális fertőzések, rendelői környezetben pedig a vírusok terjedésének megakadályozása jelent általában nagyobb kihívást.
Vizsgálatok világszerte igazolják azt is, hogy a napi rutin és az egészségügy leterheltsége mellett „könnyű” elsiklani akár egyszerű, de annál fontosabb óvintézkedések betartása, például a helyes kéz- és eszközfertőtlenítés gyakorlata felett. A kézhigiénével kapcsolatos hazai gyakorlat esetlegességét tükrözi például, hogy európai viszonylatban Magyarország azon kevés ország közé tartozik, ahol az alkoholos kézfertőtlenítőszer felhasználása az ECDC adatai alapján kevesebb, mint 10 liter / 1000 ápolási nap, míg az európai átlag 20-30 liter.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Kézhigiéné 5 momentumának betartása, illetve a „munkára kész kéz” feltételei – bármilyen bagatellnek is tűnik – a fertőzések megelőzésének legfontosabb módjai a rendelői betegellátás során is.
Környezeti infekciókontroll – a biztonságos ellátás alapja
A hazai minimumkövetelmények a WHO és a CDC ajánlásokkal összhangban vannak, ugyanakkor Magyarországon sok szempontból az egészségügyi szolgáltatóra van bízva a korszerű, körültekintő infekciókontroll gyakorlatok kialakítása. A járóbeteg ellátásban, különösen az alapellátók esetében, nem csak a kéz- és eszközfertőtlenítés, hanem a környezeti infekciókontroll stratégiák betartása is kihívás lehet. Az egészséges és a beteg páciensek tér- és időbeli elkülönítése például nem mindig lehetséges, ezért a környezetfertőtlenítés és a rendelőt felkeresők oktatása a fertőzések terjedési módjáról és a megelőzés lehetőségeiről kiemelten fontos.
A környezeti infekciókontroll kulcsfontosságú elemei az engedélyezett fertőtlenítőszerek használatával történő nedves takarítás, valamint felületfertőtlenítés és a helyes textilkezelés. Szükséges továbbá a rendelői környezetben felmérni mindazokat a helyiségeket és felületeket, melyek rezervoárként szolgálhatnak egyes kórokozók számára (pl. légkondicionáló szűrője, vizesblokk, kihelyezett újságok, játékok). A kockázat felmérésében ajánlott a mikrobiológiai mintavétel is. A kockázatforrások azonosítását követően házi protokollt kell kialakítani arra, hogy milyen módszerrel és gyakorisággal lesznek ezek a felületek fertőtlenítve. Egyes kórokozók ugyanis napokig vagy akár hetekig is fertőzőképesek maradnak bizonyos élettelen felületeken.
Fentieken túl számos országban már a COVID-19 világjárványt megelőzően is általános gyakorlat volt a telemedicina és a telefonos triage annak érdekében, hogy egyes fertőző betegségek (pl. influenza, RSV, parainfluenza) tömeges terjedését megelőzzék. Ennek a gyakorlatnak a célja, hogy a fertőző, de egyébként kielégítő állapotban lévő beteg ne vagy csak rövid időre jelenjen meg a rendelésen. Ilyen formában az expozíciós idő és az orvos-beteg találkozások számának csökkentése nem csak járvány idején képezi az infekciókontroll fontos rendelői elemét.
Mi másra helyeznek hangsúlyt a nemzetközi ajánlások?
A helyes kézfertőtlenítési gyakorlat, illetve a környezeti infekciókontroll a hazai és a nemzetközi ajánlásokban szinte azonos súllyal jelenik meg. Ugyanakkor vannak olyan ellátási gyakorlatok, melyek más országokban nagyobb figyelmet kapnak. Ilyen a helyes injekciós gyakorlat és az antibiotikumokkal való jó „sáfárkodás” is.
A helytelen injekciós gyakorlatok – elsőre talán meglepő módon – de valós kockázatot jelentenek a rendelői ellátásban. Egyes vírusok még ma is kifejezetten könnyen terjednek tűhasználattal és olyan ampullákon keresztül, amelyekből több dózis is felszívható. A leggyakoribb probléma a fecskendők és a tűk „újrahasznosítása”, ami főszabály szerint tilos: a tű és a fecskendő csak egy alkalommal, egy betegnél használható, és a használt fecskendőt a tűt eltávolítva sem szabad az ampullába visszahelyezni. Bár ez az egyszerű írott szabály is egyértelmű, megszegése mégsem annyira ritka.
Az antibiotikumokkal való felelős gazdálkodás (antibiotikum stewardship) a modern egészségügyi ellátás egy égető problémájára próbálja felhívni a figyelmet. Bár a rezisztens kórokozók megjelenése főként kórházi környezetben okoz súlyos infekciókontroll problémákat, az alapellátásban és rendelői környezetben kiadott antibiotikumok is hozzájárulnak a jelenséghez. Ezért fontos, hogy kizárólag indokolt esetben, csak a szükséges időintervallumra kapjon a beteg antibiotikumot. Az antibiotikum beteg kérésére történő felírása kerülendő és betegedukációval váltandó ki.
Ha a rendelőbe látogatók nem tartják be a kézfertőtlenítésre, köhögési etikettre és az elkülönítésre vonatkozó szabályokat, akkor a kockázat óhatatlanul megugrik a rendelőben. Még akkor is, ha az egészségügyi dolgozók egyébként betartják a higiénés szabályokat. Mivel a páciensek oktatására személyesen gyakran nincs lehetőség, érdemes lehet olyan tájékoztatóanyagokat ajánlani vagy kihelyezni a váróban (főként plakátok vagy elvihető szóróanyagok formájában), melyek mélyíthetik a fertőző betegségekkel kapcsolatos ismereteket. Erre azért is szükség van, mert a „láthatatlan” ellenség híre nem feltétlen elég a tartós viselkedésváltozáshoz, a tudásátadás viszont igazoltan elősegíti az együttműködést. Ilyen célzattal számos szervezet biztosít szabadon felhasználható plakátokat, közleményeket és oktatóanyagokat (pl. NNK, MOK, WHO). Így a kézfertőtlenítés tárgyi feltételeinek biztosítása mellett érdemes az ismeretterjesztésre is gondolni.
Felhasznált források:
CDC Guidelines & Guidance Library: https://www.cdc.gov/infectioncontrol/guidelines/index.html és https://www.cdc.gov/infectioncontrol/pdf/outpatient/guide.pdf
Antmann, K (2019). Infekciókontroll. Semmelweis Egyetem: https://semmelweis.hu/nepegeszsegtan/files/2019/05/infekciokontroll_eloadas_AOK2019-1.pdf
- of Healthcare Contracting (2021). Fighting infection in the doctor’s office: https://www.jhconline.com/fighting-infection-in-the-doctors-office.html
Swancutt, D. (2017). Tips for Infection Control in Physician Offices. DukeHealth: https://physicians.dukehealth.org/articles/tips-infection-control-physician-offices